Idén volt harmadik éve, hogy cégünk logisztikai partnerként segítette a Class Fm Morning Show-t, amikor a Harley Open Road Fest megnyitójaként levonultak egészen Alsóörsig, a Fesztivál helyszínéig. Majd road show-k következtek, Balatonlelle, Zánka érintésével, a Balatonon végig. És mivel a Harley Open Road Fest logisztikai partnerei is mi voltunk, ezért a hétvégén meglehetősen sok BauTrans logót láttam jövet-menet a Balatonnál. Jó érzés volt e nyüzsgést átélni, részt venni benne.

Előre szeretném leszögezni, hogy a most következő néhány gondolat nem arról fog szólni, hogy szegény fuvarozók, milyen rossz nekik, mert a csúnya „állambácsik" megterhelik őket további költségekkel, amitől aztán majd végleg jól tönkre mennek...

Ellenkezőleg: az e-útdíj bevezetés alapelveivel egyetértek, hiszen a nemzetközi fuvarozásban ismert és most már elfogadott is az a törekvés, hogy használatarányos legyen a költségviselés. De nem mindegy, hogy valósul meg a gyakorlatban.

Motiváció – ez az egyik leggyakrabban használt szó mostanában az üzleti világban. Mintha ezen múlna mostanában minden. Üzlet, siker, elismerés, elégedettség. Ám ha egy kicsit alaposabban szemügyre vesszük, ki mit ért ez alatt, nagyon hamar kiderül, hogy mindenki mást. A munkaadó több dicséretet, kevesebb pénzzel, a munkavállaló meg több pénzt, kevesebb dicsérettel. Jó esetben a két féle értelmezésnek van közös tartománya, ami azért csak oda vezet, hogy a két fél megérti egymást.

Mivel az utóbbi időben annyit hallottam ezt a szót, úgy gondoltam, én is leírom, mit gondolok a motivációról.

Mielőtt legyintenének vagy lesajnálnának, hogy szegény, csak erre futotta, kérem, olvassák el rövid élménybeszámolómat.

Szóval: úgy hozta az élet, hogy üzleti célból Kazahsztánba, azon belül Almatyba (korábbi nevén Alma-Ata) utaztam húsvét után. A tervezés fázisában én is kételyekkel gondoltam az útra: biztos, hogy ez kell nekünk? Tényleg lehet ott keresni valónk? Életemben nem jártam még Ázsiában, féltem is, kíváncsi is voltam, nem tudtam, mi vár ott ránk. Egyedül a meghívónk személye – egy ottani üzletember – volt a garancia, hogy nagyon nagy baj nem lehet, ő segít, ha mégis becsúszna valamilyen gikszer.

Szomorú blog ez a mostani. Sokáig gondolkodtam azon, helyén való-e, hogy egyik tisztelt kollegám halálával kapcsolatos gondolataimat a nyilvánossággal is megosztom. Aztán úgy döntöttem, helyes. Nem magam miatt, hanem kollegám, Dani László miatt. Tiszteltem, jó volt vele dolgozni. Hasonló értékrend szerint végeztük munkánkat. Emlékét szeretném írásban is megőrizni.

Itt az ideje, hogy színt valljak, azaz számokat is közöljek a cégünkről, terveinkről. Aki idáig blogjaimat olvasta, talán már látja, milyen elvek szerint működik a BauTrans, s talán az is kiderült, tisztességesen is lehet boldogulni. De nem könnyű, ezt mondhatom.

Érdekes kerekasztal-beszélgetésben volt részem nemrégiben: a Transparency International, az Amerikai Kereskedelmi Kamara és a Telenor szervezte, illetve vett részt benne. A kkv-kat fenyegető korrupciós nyomásról, a tisztességes vállalati magatartás kihívásairól beszélgettünk. Én képviseltem a kkv szektort.

Egyik kollegám megjegyezte: szép gondolatokat írok, néha túl szépeket is, de mondjam már meg: mi az a blog? Most megmondom: interneten megjelenő napló. A wikipédia szerint – ez amolyan internetes lexikon - az eredeti „weblog" kifejezés a „web" és „log" (napló) szavak összetételéből keletkezett, ebből rövidült a mára bevetté vált blog alak. Vagyis aki blogot ír, az naplót ír. De ez nem hangzik elég modernül, meg a formája, a megjelenési felület is más – papír helyett online -, ezért talán elfogadható e váltás.

Előző, s egyben legelső blogomban arról írtam, hogy nehéz helyzetben is tisztességesek maradtunk, kacskaringós adóelkerülő megoldások helyett az egyenes utat választottuk. A dolgozóinkat alkalmazottként foglalkoztattuk, nem „nyomtuk ki" őket a cég számára előnyös, ámde az érintetteknek költséges vállalkozói formákba. Megmondom őszintén, volt, aki akkor is, most is megmosolygott, mások meg elnézően-lenézően legyintettek, mondván „ez tiszta hülye!". (Ezt a kifejezést, persze, csak azok használták, akik közel vannak hozzám, tehát megengedhetik maguknak ezt a stílust, mások inkább csak ezt érzékeltették. Ez se volt jobb.)

Tizenhét éve dolgozom a Bautrans csapatában. A gépjárművezetést leszámítva minden területet kipróbáltam. Így jutottam el 2004-ben az igazgatói székig. Sok sikert, s kudarcot éltem meg, rengeteg élmény, gondolat kavarog bennem. Úgy érzem hát, itt az ideje ezt lassan megosztani a kollegákkal, partnerekkel. Tehetem ezt azért is, mert 2009-ben volt egy zuhanás a cégünk teljesítményében, ám azóta újra emelkedő pályán vagyunk, s a siker fényében könnyebb a nyilvános gondolkodás is.