A Robin Williams tragikus halálával kapcsolatban megjelent számtalan cikk egyikében olvastam egy igencsak közhelyes felvetést, ami éppen ezért igaz is. Az Ő művészete gyerek- és felnőttkoromban egyaránt meghatározó szerepet játszott számomra is, épp ezért megfogalmazódott bennem a kérdés:

„Mi-miért történt? Mitől alakul sok művész (ember) sorsa hasonlóan tragikusan?”

Úgy érzem, ennek a kérdésnek a vizsgálata a legfontosabb. Csak akkor van értelme írni a témában, ha érdemben magyarázatot tudunk adni erre, segítséget nyújtva ezzel a hasonló problémákkal küzdő embereknek, hogy felismerjék azt és még idejében – egyedül vagy külső segítséggel – megelőzzék a végzetes tragédiát.

Mint említettem, nem csak sikeres, ismert művészek küzdenek ezzel a problémával, sok hozzájuk hasonló személyiség él még a Földön. Magyarországon is sok introvertált individualista, más néven ötletgyártó személyiséget találunk, akiknek alapvető jellemzőjük az igazi kreativitás. Más személyiségtípusokkal ellentétben, ők nem a másolást hiszik kreativitásnak, hanem valóban kreatívak. Életüket alapvetően önmaguk megismerésével, keresésével, személyiségük megértésével, igazolásával töltik. Személyiségüket alkotással próbálják kifejezni, ezek lehetnek művészi vagy „realista” alkotások – attól függően, hogy a magasabb EQ vagy IQ meghatározóbb egyéni fejlődésük során. (Értelemszerűen, ha az IQ meghatározóbb, akkor inkább reál, azaz tudományos, például informatikai vonalon lesz kreatívabb, ha pedig az EQ, akkor a művészetekben lesz kiemelkedő.)

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy akkor miért van relatíve kevés ismert művész vagy tudós az ilyen személyiségek között?

Ennek a legfőbb oka, hogy mivel zárt, befelé forduló személyiségű emberekről beszélünk, gyakran ki sem teljesednek igazán. A gyermekkorból a felnőttkorba érve elfojtják magukban a kreatív alkotókedvet – belső vagy külső hatásra. Egy részük hajlamos az alkotásait a végtelenségig javítgatni, és sosem adja ki a kezéből. Számos példáról tudunk, amikor valakinek a halála után remekművek kerülnek elő a padlásáról. Ha nincs ezekben az emberekben egy nyitottabb személyiségjegy is, vagy a közelükben egy támogató családtag, barát, vagy egy jó értelemben vett mecénás, nagyon gyakran nem tudnak kiteljesedni saját kreativitásukban.

A legnagyobb hiba, amit egy ilyen személyiség elkövethet, hogy „szakosodik“. Elkezdi leszűkíteni a tehetségét, és egy szakirányban próbál meg maradandót alkotni. Ugyanis ilyenkor óhatatlanul jönnek az ihlet nélküli pillanatok, percek, órák, napok… és minél sűrűbben jönnek, annál szorongatóbb lesz az érzés, hogy sosem fogja megtalálni önmagát, sosem talál rá élete értelmére – amitől frusztrált lesz, és a múzsák is csak ideig-óráig segítenek ezen.

Robin Williams élete utolsó másfél évében 7 filmet és egy 22 részes sorozatot forgatott. Látványosan a munkába menekült. Egy utolsó nagy lendülettel, megújult energiával vetette bele magát a munkába, ezzel nyomva el a belső szorongásokat. Ilyenkor a környezetet is megtéveszti a nagy lendület és azt hiszik, hogy jobban van… pedig az esetek többségében ilyenkor már nem nagyon van visszaút, mindössze egy utolsó tiszavirágzásnak lehetünk szemtanúi.

Hogyan lehetne mégis tenni valamit?

Úgy, hogy még időben, a folyamat közepén segítjük az ilyen személyiséget abban, hogy alkothasson. Bármit. Adjunk a kezébe ecsetet, hogy fessen, tollat, hogy írhasson, agyagot, hogy agyagozhasson… bármit, csak alkosson. Függetlenül attól, hogy remekmű lesz-e az a mások szemében vagy sem. Alkosson, folyamatosan, bármiben, mindenben! Hiszen amit egész életében keres, az mindvégig benne van: önnönmaga!

Alkoss mindig, mindenben, alkoss!!