Mielőtt legyintenének vagy lesajnálnának, hogy szegény, csak erre futotta, kérem, olvassák el rövid élménybeszámolómat.

Szóval: úgy hozta az élet, hogy üzleti célból Kazahsztánba, azon belül Almatyba (korábbi nevén Alma-Ata) utaztam húsvét után. A tervezés fázisában én is kételyekkel gondoltam az útra: biztos, hogy ez kell nekünk? Tényleg lehet ott keresni valónk? Életemben nem jártam még Ázsiában, féltem is, kíváncsi is voltam, nem tudtam, mi vár ott ránk. Egyedül a meghívónk személye – egy ottani üzletember – volt a garancia, hogy nagyon nagy baj nem lehet, ő segít, ha mégis becsúszna valamilyen gikszer.

Kalandos volt az utunk: repülőgépünk késve landolt Frankfurtban, mi épphogy elértük a csatlakozást, csomagjaink azonban már nem, majd a megérkezésünk után minket érő első benyomások eléggé vegyesek voltak. Ez részben azért alakult így, mert hiába tanítottak bennünket még 8 éven keresztül oroszul, egy szót sem értve kellett ügyet intéznünk az elveszett poggyász kapcsán, s kideríteni, merre van a hotel, stb.... Az első akadályokon túljutva a szállodában már az európai szemmel is megszokott standard várt minket.

Érdekes képet tárt elénk a város: erős kontrasztok sokkolják az idegent, a helybelieknek ez bizonyára így természetes. Például egymás közvetlen közelében állnak a nagyon szegény bádog tákolmányok és az ultra modern fényes felhőkarcolók meg a bevásárló áruházak; a hatalmas terepjárók, drága személygépkocsik mellett ott gurulnak az öreg csotrogányok is az időnként inkább csak útnak látszó szakaszokon (megjegyzem, jelenleg Budapest is hasonló „minőséggel" bír).

A tárgyalások és megbeszélések során azonban hamar felfedeztem a párhuzamot az ottani logisztikai lehetőségek és a hazaiak között. A földrajzi fekvése alapján adott egy közép-ázsiai logisztikai elosztó szerep betöltésére alkalmas ország, hasonlóan hazánkhoz, Európában. A nagy különbség talán az, hogy a jelek szerint ott élni is tudnak ezzel a lehetőséggel. Úgy látszik ugyanis, hogy mind politikailag, mind gazdaságilag rendelkeznek hosszú távú stratégiával, olyan célokkal, melyek mentén az állami és a magánszektor közösen fejleszt.

Persze, nem teljesen helyes ez az összehasonlítás, mert a jelenlegi európai „fejlődés" közel sem azonos az ázsiaival, s az adottságok is mások. A kazahok például joggal bízhatnak és építhetnek a Kína és Európa közötti Selyemútra, illetve az orosz és kínai reláció is biztonságosan növekvő igényeket prognosztizál. Emellett az ország hatalmas természeti kincs tartalékkal rendelkezik, például földgázból, olajból.

Tehát összességében hasznos és tanulságos volt ez az utazás. Az alapvető üzenet számomra az volt,hogy találd meg a helyedet a rendszerben, tűzz ki célokat, támogasd meg gazdaságilag és persze, politikailag, és aztán menj az úton konzekvensen... A kazahok mintha ezt csinálnák.