Itt és most
Az évértékelő bejegyzésemben említettem, hogy tavaly milyen új dologba kezdtem: diplomás, felnőtt, dolgozó emberként újra visszaültem az iskolapadba pszichológiát tanulni. Hogy miért, és mi motivált? – Ezt szeretném most megosztani Önökkel.
Az biztos, hogy ha nem lenne bennem a pszichológia iránt gyermekkorom óta egy régi, már-már elfelejtett érdeklődés, vágy, nem vállaltam volna be azt a terhet, plusz munkát és fáradságot, amit az iskola ebben az életkorban jelent az ember számára. Mégsem volt kérdés, hogy belevágjak-e vagy sem. Fel sem merült, hogy ne csináljam! Ezzel pedig azt szeretném üzenni minden embertársamnak, hogy sose feledjük el a gyermekkori vagy későbbi álmainkat, vágyainkat! Ennél is fontosabb, hogy lépjünk túl a „vágy” szakaszon: tegyünk meg mindent azért, hogy azok valósággá váljanak, az életünk részévé legyenek!
Azok az álmok ugyanis, amelyek gyermekkorunkban „fogalmazódnak meg” bennünk, egyáltalán nem a véletlen szüleményei. Cégvezetőként állíthatom, hogy elég sok emberrel beszélgettem, mondhatni „interjúztam”, és azt tapasztaltam, hogy „valódi”, boldog és kiteljesedett életet – a legnagyobb problémák ellenére is – azok élnek, akik nem adták fel a küzdelmet a céljaik megvalósítása érdekében. Bár hajlamosak vagyunk nem törődni vele, de felnőttkorban is a szívünkben hordjuk azt az álmot, amit gyermekkorban terveztünk megvalósítani! Mi leszek, ha nagy leszek? – kérdezte minden gyerek magától. Katona, eladó, titkárnő, teniszező, futballista vagy épp diplomata?
Honnan tudhatjuk azonban, hogy a vágyaink, álmaink valódiak, és tényleg követni kell azokat? Hiszen „csak” gyerekek voltunk! Már felnőttünk, megkomolyodtunk és most már az olyan részletekkel is törődünk, mint: Miért azt? Miért én? Miért most? És amúgy is, annyi más fontos teendőm van – gondoljuk a hétköznapok gondjaiban sodródva. De ne kételkedjünk önmagunkban! A gyermekkori én sokkal tisztább, mint akik most vagyunk. Tudományos felmérések igazolják, hogy ez az emberek 99 százalékánál így van.
Mindez persze saját magamnak is szól, mert nem feltétlenül kell 28 évet várni egy álom megvalósításával! Annak ellenére sem, hogy úgy gondolom, ennek így kellett történnie, így van ez jól.
Mindenki gondolja végig, hogy az, amit csinál, ahogyan él, mennyire az, amit elképzelt magának gyerekként vagy fiatalon. Ha pedig nem is egyezik azzal, akkor mennyire boldog ma? Ha úgy látja, hogy úgy él, ahogyan mindig is álmodta, akkor eszébe ne jusson változtatni! Ha azonban arra a kérdésre, hogy „Ezt akartam?!”, a válasza nem maximálisan pozitív, akkor keresse meg a valódi választ és merjen lépni, változtatni! Még akkor is, ha ez rengeteg kockázattal és energiával jár, mert egy életünk van. Itt és most.
