Előre szeretném leszögezni, hogy a most következő néhány gondolat nem arról fog szólni, hogy szegény fuvarozók, milyen rossz nekik, mert a csúnya „állambácsik" megterhelik őket további költségekkel, amitől aztán majd végleg jól tönkre mennek...

Ellenkezőleg: az e-útdíj bevezetés alapelveivel egyetértek, hiszen a nemzetközi fuvarozásban ismert és most már elfogadott is az a törekvés, hogy használatarányos legyen a költségviselés. De nem mindegy, hogy valósul meg a gyakorlatban.

Nézzük, milyen is lesz az új magyar valóság: összehasonlításképpen vegyük alapul az eddigi matrica rendszert. Ehhez viszonyítva egy átlagos eszközünk éves költsége az új rendszer szerint kb. négyszer annyi lesz, mint eddig volt, s ez a mutató tisztán belföldi forgalmú eszköz esetén többszörösére is nőhet majd. Fuvardíj összefüggésében ez azt jelenti, hogy a nemzetközi fuvardíjnál ez + 30 százalékos emelkedést is hozhat, míg a belföldi fuvaroknál szinte duplázásról beszélhetünk. Ez be fog épülni a gazdaság működésébe minden területen, s minden szinten, költségnövekedés formájában. Nem túlzás tehát kijelenteni, hogy a gazdaság minden területén komoly fejfájást jelent majd ezen költségek érvényesítése illetve megfizetése, legyen szó fuvarozóról, szállítmányozóról, megrendelőről, vagy magánemberről, aki emiatt drágábban jut mondjuk a kenyérhez.

Azért írok tehát erről a témáról, mert úgy vélem, itt megint egy tipikus „magyaros" megoldás látszik körvonalazódni.

Bár alig 2-3 hét van hátra a bevezetésig, de még mindig túl sok a nyitott kérdés. Például az, milyen eszközökkel, hogyan, milyen formában és végül is mennyit kell majd fizetni, és így tovább.

Nemzetközi fuvarozóként az elmúlt 10 évben legalább 6 országban éltük meg e-útdíj rendszer bevezetését. Általánosságban legalább 6 hónappal korábban mindenhol tudtuk - még mi, külföldiek is, értelemszerűen a hazai érintettek feltehetőleg előbb is -, hogy milyen rendszer, milyen eszközökkel és milyen módon lesz beüzemelve, mikor és hol illetve mennyiért kell beépíteni mérőkészüléket az autónkba, stb.

Volt türelmi idő az átállásra. Németországban pedig, ahol késett a rendszer bevezetése az előre kihirdetett időponthoz képest, mert a fejlesztéssel gond volt, elcsúsztatták a díjkivetést egészen addig, amíg a rendszer nem volt teljesen kész és üzembiztos.

Ezekkel ellentétben itthon mintha szándékosan szórakoznának az érintettekkel. Senki nem tud pontosan, semmit.

Engem személy szerint leginkább az foglalkoztat, hogy amikor beindul a rendszer, akkor ki fogja garantálni, hogy egy működő kontrollrendszert is üzembe helyeznek a visszaélések lehetséges minimálisra szorítására?

Hiszen valljuk be, eddig is főleg itt voltak a legnagyobb adósságai a rendszereknek. Vegyük például a túlsúllyal közlekedőket, vagy az autópályákon előző kamionokat, ami most már szinte mindenhol tiltott lenne. És nincs következmény, így esély sem, hogy megszűnjenek ezek a szabálysértések.

Tehát: ha itt sem lesz konzekvens a rendszer, vajon ki védi majd azokat a vállalkozásokat, amelyek például a korrekt adatokkal bejelentett tényleges költségeket építik be a költségeikbe, ezzel még inkább növelve a piaci eltérést az ügyeskedő, mondjuk ki, csaló cégekkel szemben?

Legyen hát e-útdíj, de körültekintően, minden következményt alaposan végiggondolva, kiszámolva. Vezessék be az e-útdíjat, de üzembiztos, kipróbált rendszerrel. Túl sokba kerülne mindenkinek, ha a szállítókon-fuvarozókon kísérleteznének. Élőben, minden előzetes tesztelés nélkül. Nemcsak az érintetteknek kerülne ez így túl sokba, hanem az egész magyar gazdaságnak. Csak remélni tudom, hogy minden rendben lesz a bevezetéssel, le van tesztelve, ki van próbálva a rendszer, csak valamiért „elfelejtették" az érintetteket időben, részletesen tájékoztatni. Ez lenne a kisebb hiba. A nagyobbra nem is merek gondolni.