Augusztusban a balatonfüredi Nagyhajós Bajnokságra készültünk, és ennek kapcsán megfogant pár gondolat a fejemben. Kiderült, hogy le kell adnom 5 kilót a testsúlyomból, hogy a mérlegelésnél majd a vállalt súlyban legyen – ellenkező esetben fennállt volna annak a veszélye, hogy már a rajtvonal előtt „elvérzek“…

Mostanában sokat foglalkoztat az önmegismerés és a személyiség-fejlesztés, személyiség-fejlődés kérdése.

Jó-e, ha változtatunk a személyiségünkön, és ha igen, honnan tudhatjuk, hogyan fejlődjünk?

Fejlődünk-e vagy éppen rossz irányba változunk?

Elég-e, amit mi érzünk a személyiség-fejlődés terén vagy szükséges a kívülről érkező visszaigazolás is?

Tényleg fontos a megerősítés?

A Robin Williams tragikus halálával kapcsolatban megjelent számtalan cikk egyikében olvastam egy igencsak közhelyes felvetést, ami éppen ezért igaz is. Az Ő művészete gyerek- és felnőttkoromban egyaránt meghatározó szerepet játszott számomra is, épp ezért megfogalmazódott bennem a kérdés:

„Mi-miért történt? Mitől alakul sok művész (ember) sorsa hasonlóan tragikusan?”

Most a lóverseny pályán jutott eszembe néhány hasznosnak vélt gondolat.

Lassan megszokottá válik, hogy ha járok valamerre, mindig eszembe jut valami, amiből végül blogbejegyzés születik. Most sincs ez másként.

Ki ne emlékezne a Heti Hetesben Kern András „jelenetére”, amikor a művész a saját maga által írt vicces, de mégis elgondolkodtató tartalmú leveleket olvasott fel „Elfogtam egy levelet” címszóval.

Ami engem illet, korábban is kaptam már levelet ügyféltől, amelyben – megjegyzem joggal – akkor neheztelését fejezte ki a munkánkkal, illetve annak színvonalával kapcsolatban. Úgy adódott, hogy most egy egészen másfajta levelet olvashattam, amelyből néhány idézetet szeretnék megosztani (az ügyfél kérésére a fuvar pontos paramétereinek kihagyásával).

Nemrégiben egy cégvezető ismerősöm azt mondta, miközben új embert keresett a cégéhez, hogy ma a munkatárskeresés egyenlő a rulettel, és ha pechesek vagyunk, akár orosz rulett is lehet belőle.

Tavaly ősszel meghívtak a tatai Öreg-tóhoz, ahol én is szemtanúja lehettem, ahogy a vadludak kis pihenőt tartanak, hogy utána együtt folytassák az útjukat délre, telelni. Amikor láttam őket, nem is jutott eszembe – pedig kézenfekvő lett volna a kérdés –, hogy hogyan képesek megtenni olyan hosszú utat és utána visszatérni a telelésből.

Véletlen-e a csoportképződés, vagy ha összejön egy csapat egy közös cél mentén, az okkal történik?

Ha a stabilitáson túljutott, elkényelmesedett szervezetbe nem tér vissza a vállalkozó kedv, az adminisztráció veszi át teljesen az uralmat. Ez a szakasz pedig változás nélkül a vállalat végéhez vezethet.