Most a lóverseny pályán jutott eszembe néhány hasznosnak vélt gondolat.

Életemben először voltam lóversenyen. „Szűzkéz szerencsét hoz” alapon én is fogadtam... volna, ha eligazodtam volna a fogadáshoz használatos útmutató füzetben, ami ugyan rengeteg adatot tartalmazott, mégsem tudtam „gyorstalpaló“ nélkül értelmezni az abban olvasottakat. Majd miután sikerült egy (azaz egy!) futamra való fogadáshoz elegendő adatot összeszednem, úgy döntöttem, lemondok arról, hogy többre is fogadjak. Az is megér egy blogbejegyzést, miért nem játszom szerencsejátékot, de most nem erről szeretnék írni – bár a kíváncsiak kedvéért, elmondom, nem nyertem!

A fogadási útmutatót lapozgatva kezdett megfogalmazódni bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha a munkakeresők munkáltatóknak küldött önéletrajza vagy motivációs levele egy-egy számmal lenne kiegészítve arra vonatkozóan, hogy mennyire felkészültek vagy készek az adott munkára, illetve annak megtanulására. A számok egyfajta objektív mutatók lennének, amelyek a munkakeresők/munkavállalók általános, munkához való hozzáállását tükröznék.

A golfban vagy a lovaspólóban ismert handicap rendszerhez hasonlíthatna, ahol a játékosok egy nemzetközi standard szerinti besorolással bírnak, amely alapján a világon mindenki „értelmezni tudja”, megismerheti az aktuális képességeiket, csapatjátékukat. Ha valaki nem ismeri ezeket a sportokat, akkor példának vehetjük a pontozásos versenyek eredményeit is, azzal a különbséggel, hogy nem a verseny végén kapott „maximális pontszámot” tüntetjük fel, hanem az egy-egy körben, sportszámban kapott pontok átlagát – például egy műkorcsolyázó esetében a köreinek az átlagpontszámát. Ez az átlagérték megmutatja, hogy mi az, amit az adott körülményektől függetlenül tud a munkakereső/munkavállaló. Ez lenne a munkakereső „hozott pontja”. Persze jó helyen, jó körülmények között, jó „edzővel” ez a pont növelhető is; a fejlődéssel emelkedik egy későbbi felvételin a hozott pontok száma.

Az elején valószínű, sok problémát szülne annak megítélése, hogy megfelelő-e az adott pontszámítási rendszer – főleg azoknál, akiknél alacsonyabb pontszám jön ki az általuk elképzeltnél. Mégis, hosszútávon, biztos vagyok benne, hogy önfejlesztő hatással lenne a munkakeresőkre és munkavállalókra a rendszer, ergo végül mindenki nyerne. Vagyis bingo!

Továbbgondolva az elméletet, be lehetne vonni a cégvezetőket is a rendszerbe. A gyerekkori kedvelt autókártyás játékokhoz hasonlóan a mi esetünkben a cégvezetők versenyeznének egymással, hogy „kinek milyen erős embere van”. Látom is már, amikor az egyik cégvezető azt hiszi, hogy ő nyer a 9,2-es teljesítőképességű emberével, de a másik „ráver” egy 9,8-assal!

Komolyra fordítva a szót, én értékelnék egy olyan objektív mérőrendszert, amely alapján a munkaerő-felvétel előtt egy adott értéket kapnánk a jelentkezőkkel kapcsolatban, így támogatva a téves döntések megelőzését, mert minden téves döntés sokba kerül a cégnek, és – mint tudjuk – egyre kevesebb a „kidobható” forrás.