Lassan megszokottá válik, hogy ha járok valamerre, mindig eszembe jut valami, amiből végül blogbejegyzés születik. Most sincs ez másként.

Május végén szerencsém volt élőben végignézni a veszprémi férfi kézilabda csapat Final4 játékát Kölnben. Sajnos azóta már tudjuk, hogy az igazi csoda még várat magára jövő évig, ettől függetlenül óriási dolog volt, hogy idáig eljutottak, hiszen Európában ez sok más csapatnak nem sikerült. Azonban most nem erről akarok írni.

Az oda felé vezető úton egy újdonsült barátom megkérdezte tőlem a kocsiban, hogy szerintem, melyik a jobb: kikapni az elődöntőben, de megnyerni a bronzmeccset, vagy a döntőben kikapva végül a második helyen végezni.

Igazán megtetszett a kérdés, eddig még sosem gondoltam bele ebbe mélyen. Az a sportág, amiben én versenyzem, nem így van felépítve; ott teljesen nyilvánvaló, hogy a második helyezés jobb, mint a harmadik. De hogy van ez a kézilabdában?

Természetesen ezt is, mint mindent, megfelelő távolságból érdemes vizsgálni.

Csak a tényeket nézve, értelemszerűen a második hely jobb, mint a harmadik.

Nézzük meg a csapat lélektanát. Ha megnyeri az elődöntőt és nagy reménnyel folytatva a játékot – kvázi egy lépésre az óriási sikertől – a döntőben vérzik el, valószínűleg nem lesz a játékosoknál és szurkolóknál boldogtalanabb. Ehhez képest egy elveszített elődöntő után, onnan felállva, a bronzmeccsen nyerni, a győzelemmel felérő érzés; a pályán legalábbis biztosan.

Továbbá ne feledkezzünk meg arról a tényezőről sem, hogy mind a sportolók, mind a szurkolók csapatban játszanak, illetve szurkolnak, ahol a csoporthangulat is számít. Hiszen hiába van 1-2 erősen motivált játékos, ha a csapat összessége nem az, nem lesz átütő eredménye a játéknak.

A szombati elődöntőn játszó négy csapatból kettő megnyeri a meccset, kettő pedig elveszíti. Ezt követően a négy csapatból a két győztes felpörögve, erősen motiválva várja a döntőt, míg a két vesztes csapat az ellenkezőjét éli meg: a kudarcélmény miatt levertek és bánkódnak az „elszalasztott lehetőségen”.

Vasárnap a két előző napi vesztes játssza a bronzmeccset. Amelyikük nyer, “kisgyőztes” lesz, hiszen győzelemmel hagyja el a pályát és még érmet is visz haza; eddigre pedig már túl van az elbukott elődöntő sokkján és élvezi a győzelmét. Majd jön a döntő, ahol a győztes mindent visz és a legboldogabb csapat lesz, hiszen feljutott a csúcsra, beérett addigi munkájának gyümölcse.

De mi történik a döntőben vesztes csapattal?

…

Na, ezért válaszoltam a barátom kérdésére azt, hogy ha már választani kell, számomra egyértelműen a harmadik hely a jobb, mert ugyan mindkét csapat egy győzelemmel és egy vereséggel zárja a döntő hétvégéjét, mégis nagy különbség van aközött, hogy mikor győznek és mikor veszítenek.