Mostanában sokat foglalkoztat az önmegismerés és a személyiség-fejlesztés, személyiség-fejlődés kérdése.

Jó-e, ha változtatunk a személyiségünkön, és ha igen, honnan tudhatjuk, hogyan fejlődjünk?

Fejlődünk-e vagy éppen rossz irányba változunk?

Elég-e, amit mi érzünk a személyiség-fejlődés terén vagy szükséges a kívülről érkező visszaigazolás is?

Tényleg fontos a megerősítés?

Gondolom, nem meglepő, hogy a témát sajátos szemszögből közelítem meg: a munkavállaló és a munkáltató szemével nézve.

Abban mindenki egyetért, hogy az élet folyamatosan tele van változásokkal, és benne mi is időről-időre változunk. Mikor eljut az ember egy döntéshelyzetig, kénytelen megállni, elgondolkozni, mérleget vonni az élete elmúlt szakaszából. Ez most fordulópont? Ez a pillanat döntéshelyzet? Ki szereti ezeket a pillanatokat? Mindannyian tudjuk, hogy akkor is döntünk, ha semmin sem változtatunk, hiszen ez is egyfajta döntés. A dolgok már akkor megváltoznak, amikor felteszed a kérdést: merre menjek, mi a helyes, és kinek az? Ha a gondolatainkat és kérdésfeltevéseinket követően még döntünk is, akkor a kívülállók számára is láthatóan változtatunk az életünkön. Ha nem nyilvánosan döntünk, akkor egyedül visszük tovább a kérdéseinket, következtetéseinket.

 Mi történik, ha mindezt a munkahelyünkön tesszük, a munkánkkal kapcsolatban mérlegelünk és döntünk úgy, hogy változtatni fogunk?

 Amikor értékeljük egy adott munkahelyen végzett munkánkat, gyakran eredményezheti azt, hogy utána kevesebb vagy több örömet látunk benne, másképp látjuk a vezetői megnyilvánulásokat, jobban vagy rosszabban kezeljük a kollégákkal való kapcsolatunkat, és így tovább. Nem ritka, hogy egy ilyen „összegzés” után munkahelyet váltunk – vagy, mert mi gondoljuk úgy, hogy váltanunk kell, vagy, mert a munkahelyünknek nem tetszik a mi változásunk. Az is előfordul, hogy a cégen belül zajló folyamatok változnak (mai divatos szóval: a cég szerkezete fejlődik), mert így akarnak új kihívásokat állítani a vállalat és a munkavállalók elé… és ezért kényszerül munkahelyet változtatni a munkavállaló.

Ha úgy érezzük, hogy az addigi munkánk nem elégít ki bennünket, a változtatást – mint folyamatot – próbáljuk meg tudatosan megtervezni, ha ezt nem is mindig könnyű megtenni. Érdemes leírni, min szeretnénk változtatni, és hogyan tervezzük azt véghezvinni, hogy ezáltal „elébe menjünk” a történteknek, és ne csupán elszenvedői, hanem alakítói legyünk az eseményeknek. Vonjuk be a döntésbe a környezetünket is, hogy ők is megértsék a változást, annak okát, megismerjék a jó és rossz következményeit. Fontos, hogy elfogadják a döntésünket és megszerezzük a támogatásukat a fejlődésünkhöz – ennek hiányában előfordulhat, hogy csak nehezítik a helyzetünket. Ha nem vagyunk magányos személyiségek, gyakran sokkal könnyebb együttműködő partnerekkel továbbmenni az úton.

 A személyiség-fejlődésben az első és legfontosabb lépés a döntés. Ezt követik majd a cselekedetek és a következmények – amikor is választ kaphatunk a feltett kérdéseinkre.