A pozitív hatás. Szervezetfejlesztési órán hallottam először Dr. Szeicz Jánostól erről az effektusról – legalábbis tudományos oldalról, hiszen a történelemből vagy a filmekből már ismertem a történetet, még ha nem is ezzel az elnevezéssel. Elegendő csak gyakorló szülőként belegondolni, hogyan foglalkozunk gyermekeinkkel „nevelés közben", máris jobban fogjuk érteni a következő idézetet:

„Ha valakivel úgy bánsz, amilyen, akkor olyan is marad, de ha úgy bánsz vele, amilyennek lennie kellene, akkor olyanná válik" – Goethe fogalmazott így, tömören és érthetően. Az idézet jól visszaadja a Pygmalion-hatás lényegét.

Ha van motiváció, akkor motiválásnak is kellett történnie, ha van motiválás, akkor motivációról is beszélhetünk – gondolhatnánk. Vagy mégsem így van? Mi is a különbség a motiválás és a motiváció között?

Október 7-e idén is hétfőre esett, ugyanúgy, mint 1996-ban, amikor elkezdtem dolgozni a Bautrans-nál – ennek kapcsán jutott eszembe néhány gondolat a lehetőségről.

Visszatérve arra, amit az előző blogbejegyzésemben a cégvezetésről írtam (hogy mit jelent számomra elsősorban: motiválást), most azzal folytatnám, ami az előfeltétele ennek egy vezetőnél.

Mit is jelent céget vezetni? Van-e általános alaptétel? Megtanulható-e? Egyáltalán tanulható-e? Mit kell tudnia egy cégvezetőnek akár szakmai, akár általános értelemben véve? Ki a jó cégvezető? És még sorolhatnánk a hasonló kérdéseket ebben a témakörben...

Az előző blogbejegyzésben kiveséztem, szerintem miért fontos a kikapcsolódás, amelynek során minél jobb barátságot kell kötnünk önmagunkkal annak érdekében, hogy nagyobb kedvvel vágjunk bele a munkába, vezetőként pedig folyamatosan inspirálni tudjuk a kollégákat. Itt azonban álljunk meg egy pillanatra, sokszor ugyanis a fejlődés, a motiváció kerékkötője lesz az a fránya stressz, a kikapcsolódás nélküli életmód.

„Orvosom szerint teljes életmódváltásra lenne szükségem" – hallom sokszor ismerősöktől és sorolják is a kapott tanácsokat: változtasson munkahelyet (mintha ez ma olyan egyszerű lenne) vagy lakhelyet (hát hogyne), esetlegesen környezetet. Ez utóbbinál ráadásul a páciens fantáziájára hagyatkoznak az orvosok, ezt már nem is szokták definiálni. Vagy érti a kedves beteg, vagy nem. Így aztán az érintettek ritkán fogadják el és hajtják végre feltétel nélkül ezeket a tanácsokat. Mert nem is igazán lehet. Félreértés ne essék, megértem a javaslatokat, csak valójában ezzel nem segítenek semmit.

Bejegyzésem apropóját egy túlméretes fuvar során történt incidens szülte. Nemrég, két extrém paraméterű szállítmánnyal indultunk útnak Kiskunfélegyházáról a csepeli kikötőbe, ahol a trélerek egyenként 30,00 x 6,70 x 5,20 méteresek és 173 tonna súlyúak voltak. A munka előkészítése már hetekkel korábban megkezdődött a statikai vizsgálatokkal, a szakhatóságok bevonásával, az útvonalbejárásokkal, a MÁV közreműködésével, stb.

Több mint két hét eltelt az e-útdíj rendszer beüzemelését követően. Ahogy ígértem, leírom az eddigi tapasztalatokat.

Előre látni lehetett – bár reméltük, nem következik be –, hogy az indulás nem lesz zökkenőmentes. Finoman szólva sem volt az. Persze ilyen volumenű projekt sehol sem menne gördülékenyen teszt időszak nélkül, ami általában 3-6 hónap szokott lenni.

A következő téma apropóját egy nemrég megnyert munka kapcsán kialakult szituáció adta. Történetem úgy kezdődik, mint minden más szokásos ügyletünk: hol volt, hol nem volt... Volt egy ügyfelünk, akinél mi is - más konkurensünkhöz hasonlóan - pályáztunk egy nagyobb lélegzetvételű projektre. Mint minden esetben, most is igyekeztünk a lehetőségekhez képest a legjobb megoldást megtalálni, hogy mienk legyen a feladat. Ez azt jelentette, hogy az értékesítést végző egyik kollégám több körben szakmailag és tárgyalástechnikailag felkészülve igyekezett megállapodásra jutni az ügyféllel, ami végül is sikerült.

Eddig a történetben nincs semmi különleges. Alap esetben elkezdődik a teljesítés, s ha az jól megy, mindkét fél elégedett. Itt azonban volt némi bezavarás...