Az előző blogbejegyzésben kiveséztem, szerintem miért fontos a kikapcsolódás, amelynek során minél jobb barátságot kell kötnünk önmagunkkal annak érdekében, hogy nagyobb kedvvel vágjunk bele a munkába, vezetőként pedig folyamatosan inspirálni tudjuk a kollégákat. Itt azonban álljunk meg egy pillanatra, sokszor ugyanis a fejlődés, a motiváció kerékkötője lesz az a fránya stressz, a kikapcsolódás nélküli életmód.

Cégvezetőként felismertem, hogy el kell fogadni és - ami fontosabb -, meg is kell érteni a stressz alapvető funkcióit. A stressz segít minket kondícióban tartani, ugyanakkor egyáltalán nem áldásos, ha a minket érő – akár pozitív, akár negatív – impulzusokat nem kezeljük megfelelően.

De mégis hogyan? Ritkán hallok tényleges, számomra is hasznos választ erre a kérdésre. Szerintem itt is (mint általában mindenben) a megelőzés segíthet igazán, azaz ha nem hagyjuk, hogy olyan mélyre süllyedjünk, hogy csak drasztikus lépésekkel tudjunk esélyt kapni egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életre. A problémákra nem szabad úgy tekinteni, mintha nem lennének. A stresszhelyzeteket kezelni kell, nem szabad elbújni előlük – nincs is hova. Ez azért rossz megoldás, mert így csak halmozódik bennünk a feszültség – ugyanis titkon tudjuk és bevalljuk magunknak, hogy nem tettünk meg mindent az adott (stressz) helyzet kezeléséért.

Fontosnak tartom továbbá, hogy ismerjük meg milyen típusú emberek vagyunk, nekünk milyen a stressztűrő képességünk, mikor bírjuk jobban és mikor nem, mert akkor esetleg tudjuk az életünket úgy terelni, hogy lehetőleg akkor végezzünk kényesebb feladatokat, amikor bírjuk is a minket érő terhelést. Aztán keressünk olyan levezető lazító tevékenységeket, amelyek alkatilag passzolnak hozzánk. Ha például nyitottabb emberek vagyunk, amellett, hogy jó ha kondizunk vagy futunk, igyekezzünk passzív kikapcsolódást is mellé tervezni, annak érdekében, hogy a belsőnkben is ki tudjunk kapcsolni. Fordított esetben, ha eleve zárkózottabbak vagyunk, akkor pedig a befelé forduló relaxáció mellé feltételen vigyünk az életünkbe aktivizáló, mozgással járó tevékenységeket is.

És talán a legfontosabb: igyekezzünk megelőzni, felkészülni a problémás, stresszes helyzetekre. Persze nem lehet általános receptet felírni, de legyünk készek mindig erre. A megelőzésbe vetett energia sokszorosan megtérül. Egy stresszhelyzet kezelése nagyon sok örömöt okozhat, energikussá tesz minket. A kevesebb stressz egyenlő a kiegyensúlyozottabb, aktívabb élettel.

Természetesen kikapcsolódni sokféle módon lehet kinek anyagi, tárgyi lehetőségei, illetve érdeklődési körétől függően, egy dolgot azonban nem szabad tenni: NEM csinálni, és „elfogadni" azokat a belső energiákat, amelyek ilyenkor bepancsolnak: majd máskor, minek, fáradt vagyok, stb... Ki ne ismerné, hogy mire gondolok?

Azonban bármilyen ügyesek vagyunk, mindig adódhatnak stresszhelyzetek akár azért, mert mi változtunk, vagy épp azért, mert a környezetünk. A lényeget tekintve mindegy - stressz lesz, mindig szembejöhet velünk. De mit tegyünk akkor, ha már nem megelőzni, hanem kezelni kellene a felhalmozott stressz miatti tüneteket? Rossz hírem van, ott sincs más mód, sőt, nehezebb és nagyobb belső akadályokat kell legyőzni!

Azt el kell fogadnunk, hogy felelősök vagyunk a saját sorsunkért, a problémákat nekünk kell megoldanunk, így a stresszhelyzetekben is nekünk kell megoldást találnunk. Összefoglalva tehát: ismerd meg önmagad, kezdj el törekedni arra, hogy ne halmozd tovább a téged érő stresszes helyzeteket, majd miután már érted miért, kezdj el alkalmazni olyan extro- és introvertált kikapcsolódó és feltöltő módokat, melyek segítenek újra energikusabbá válni. Csak így kaphatunk lehetőséget az életünk irányítására, és arra, hogy fel tudjuk dolgozni és kezelni tudjuk a minket érő terheléseket.