A következő téma apropóját egy nemrég megnyert munka kapcsán kialakult szituáció adta. Történetem úgy kezdődik, mint minden más szokásos ügyletünk: hol volt, hol nem volt... Volt egy ügyfelünk, akinél mi is - más konkurensünkhöz hasonlóan - pályáztunk egy nagyobb lélegzetvételű projektre. Mint minden esetben, most is igyekeztünk a lehetőségekhez képest a legjobb megoldást megtalálni, hogy mienk legyen a feladat. Ez azt jelentette, hogy az értékesítést végző egyik kollégám több körben szakmailag és tárgyalástechnikailag felkészülve igyekezett megállapodásra jutni az ügyféllel, ami végül is sikerült.

Eddig a történetben nincs semmi különleges. Alap esetben elkezdődik a teljesítés, s ha az jól megy, mindkét fél elégedett. Itt azonban volt némi bezavarás...

Amikor nyilvánosságra hozták, hogy ki nyerte a feladatot, akkor az egyik konkurens cég vezetője először felhívta a megbízót, és számon kérte rajta, miért nem ő nyert, mint ahogy az esetek többségében korábban. Majd felajánlotta az ügyfélnek, hogy a mi díjaink feléért hajlandó elvállalni a munkát, amennyiben visszavonja tőlünk a megbízást. Az ügyfél persze elutasította a kérést azzal, hogy volt lehetőség a tárgyalási szakaszban egyezkedni, de most, hogy döntöttek és leszerződtek, már késő. Nem fogja visszavonni a szerződést, még ilyen áron sem.

Ám a konkurens nem adta fel, végül mással próbálkozott. Ismételten felkereste a munkát kiadó céget, beszámolva nekik arról, hogy Ő konzultált velünk és mivel jelenleg nekünk sok egyéb feladatunk van, lemondunk erről a munkáról. Nem mondtunk le, s elképedtünk. Az jellemezné ma az építőipart, hogy sok munka lenne benne?! A kapcsolódó vállalkozások sem lehetnek sokkal jobb helyzetben...

Akkor azt hittük, itt lezárult a történet. Nekünk már ez is sok volt. De tévedtünk, a java még ezután következett. Azt kezdték el terjeszteni a piacon, hogy mi biztos „lefizettük", azaz korrumpáltuk az ügyfelet, hiszen mi más oka lehetne nekünk adni a munkát?!

Én tudom, hogy az ember így működik: mindenki abból indul ki, ami saját magának evidens és „normális". Ez jelen esetben is bebizonyosodott... Bennünket ez az egész történet mélységesen felháborított.

Azóta is tanácstalan vagyok: mit lehetne egy ilyen helyzettel kezdeni? Meddig kell még eltűrni, hogy ártatlanul megvádolhatnak, persze csak fű alatt, nehogy jogilag számon kérhető legyen? Azért, mert nekik természetesek ezek az alantas munkaszerzési módszerek, milyen alapon gyanúsítanak meg másokat?!

Ahogy írom ezeket a sorokat, újra és újra felháborodom, s átélem a tehetetlenség érzését. Mind a magam, mind az ügyfél nevében kikérem magamnak mindezt. De nagyon lehangoló, hogy egyesekben fel sem merül, hogy becsületesen is lehet nyerni. Eszükbe se jut, hogy minden cégnél van olyan költségszint, ami alá nem lehet menni ajánlatokkal. Az így nyert fillérek ugyanis csak növelnék a cég költségeit, így csökkentve az eredményeket... Ennek meg mi értelme lenne?!

Egy szó, mint száz: azonnal paradigmaváltás kell, hiszen ennél lejjebb már nincs.