Mit is jelent céget vezetni? Van-e általános alaptétel? Megtanulható-e? Egyáltalán tanulható-e? Mit kell tudnia egy cégvezetőnek akár szakmai, akár általános értelemben véve? Ki a jó cégvezető? És még sorolhatnánk a hasonló kérdéseket ebben a témakörben...

Megpróbálom összefoglalni, mit jelent számomra a cégvezetés.

Kezdjük a legelején. Motiválás szempontjából általában három szakaszra osztható az élet, mégpedig: 1. fázis - szülői motiválás, 2. fázis - tanári motiválás, 3. fázis - vezetői motiválás. Azaz: életünk első szakaszában a szüleink motiválnak minket, aztán az iskolákban a pedagógusok teszik ezt, később pedig felnőtt korunkban a cégvezetők vannak ránk hatással. Hangsúlyozom, hogy itt és most nem vizsgáljuk egyik esetben sem, hogy jól vagy rosszul motiválnak-e bennünket ezek az emberek.

Jól látható, hogy a motiválás és a hatás, amit elér nálunk, az alá-fölé rendeltségi viszonyból fakadóan erősen összefüggnek egymással; illetve míg a szülők cirka 10-15 évig vannak ránk ténylegesen befolyásoló hatással (megegyezően a tanárokkal) addig, még ha kifejlett személyiségünk is van, vezetőink a felnőtt életben akár 30-40 éven keresztül is motiváló vagy demotiváló hatással bírnak ránk nézve.

Ebből is következik, hogy cégvezetőként az egyik első feladatunk tudomásul venni – tetszik, vagy nem tetszik –, hogy viselkedésünkkel, döntéseinkkel hatással vagyunk a kollégáinkra. Függetlenül attól, hogy szeretnénk-e vagy sem: motiváljuk vagy éppen demotiváljuk Őket... Márpedig, ha ezt tudomásul vesszük, akkor célszerű inkább tudatosan tenni ezt, lehetőleg a pozitív személyiségfejlődés irányába, mintsem demotiválni az embereket.

Na, innen válik nehézzé a dolog, hiszen ahhoz, hogy motiválni tudjunk embereket, először is ismerni kell Őket. Utána pedig kidolgozni, hogy milyen módon, hogyan motiváljuk a munkatársakat, vezessük a céget, mit tegyünk és mit ne tegyünk... és még folytathatnám. Ez pedig közel sem olyan egyszerű. Folyamatos odafigyelést igényel. Időről időre meg kell állni és elemezni, hogy ott tartunk-e, ahol szeretnénk, megkeresni a felmerülő hibákat, és így tovább.

És ez sem jelenti azt, hogy mindig minden döntésünk pozitív lesz, sőt időnként épp azzal tudunk segíteni, ha kemények maradunk és konzekvensen kitartunk olyan dolgok mellett, ami az illetőnek az elején „fáj", de hosszú távon segít neki jobbá válni. Ez főleg akkor lehetséges, ha a már korábbi tapasztalatoktól kiégett, motiváció nélküli emberrel hoz minket össze az élet, és szakmai vagy más okokból úgy döntünk, szükségünk van rá, még annak az árán is, hogy „dolgoznunk" kell azon, hogy ténylegesen jobb, azaz „termelőképes" állapotba kerüljön.