Visszatérve arra, amit az előző blogbejegyzésemben a cégvezetésről írtam (hogy mit jelent számomra elsősorban: motiválást), most azzal folytatnám, ami az előfeltétele ennek egy vezetőnél.

A motiválást megelőzi, hogy a vezető önmagát is jól ismerje: erősségeit, gyengeségeit, és eljusson abba az állapotba, hogy elfogadja, sosem lesz kész, mindig lesz olyan, amikor újat tanulhat, és kell is, hogy törekedjen erre. Folyamatosan keresnie kell az önképzés lehetőségeit, akár szakmai, akár általános értelemben véve is tágítania kell tudását. Ilyenkor persze rögtön szembesülünk is azzal, hogy minél többet tudunk, annál inkább látjuk, mennyi mindent nem tudunk még... Nem véletlen a „jó pap is holtig tanul" mondás.

Úgy gondolom, hogy a cégvezetés is tanulható, nem kell erre feltétlenül születni. Persze vannak értelemszerűen személyiségből fakadó kompetenciák, erősségek, melyek valakit alkalmasabbá tesznek másoknál, de hiszem, hogy sokkal szélesebb körben lehetnek jó vezetők, mintsem elsőre hinnénk. Ezt is, mint minden dolgot, meg lehet tanulni, és nem elsősorban az iskolában. Továbbá lehet tisztességesen művelni, mint minden mást. Akkor, ha törekszünk rá, hogy az ehhez szükséges ismereteket megszerezzük.

A cégvezetéshez szükséges ismeretek közül sok mindent meg lehet tanulni az iskolákban, de úgy gondolom, a lényegi elemeket az életben „szedjük össze". Ugyanúgy, mint ahogyan a gyermek-szülő viszonyban is sokat számít a hozott modell, a cégvezetésben is a korábbi vezetőink viselkedése meghatározza a mi stílusunkat is. Nekem személy szerint szerencsém volt e tekintetben, mert olyan vezető mellett nevelkedtem, aki alapvetően meghatározta a vezetési módszereimet, ehhez viszonyulva pedig már könnyebb volt tanulnom, fejleszteni magam.

A legfontosabb dolog, hogy egy vezető soha nincs készen. Mindig törekednie kell arra, hogy fejlessze magát és saját személyes határait - ezzel tudja formában tartani magát. Személyes tapasztalatom, hogy cégvezetőként kb. 20%-ban kell szakmai problémákról dönteni, míg a fennmaradó részben inkább az emberi oldalon vannak teendők, ahol fontos a személyiségismeret.

Kiemelten fontosnak tartom továbbá az alázatot és az empátiát – ezek nélkül nem lehet jó vezető az ember. Tudom, hogy ez furcsának hangzik elsőre, de véleményem szerint ezek nélkül bármelyik vezető csak félkezű óriás. Hiszen rendelkezhetünk akármilyen jó szakmai felkészültséggel, üzleti tudással, ha nem vagyunk képesek arra, hogy tiszteljünk másokat. A másik fontos dolog: a konzekvens viselkedés. Az embereknek mindig tisztában kell lenniük azzal, mit lehet és mit nem, és ehhez döntéseink során konzekvensen ragaszkodnunk kell. Egy céget sem lehet sokáig hangulati alapon működtetni.

A jó cégvezetés „gyümölcse", ha a szervezet önfejlődővé válik, ahol a kollégák belső motivációból fakadóan, folyamatosan fejlesztik magukat és szervezetüket. Ez a záloga annak, hogy a piac és az ügyfelek is elismerjék a céget, és ezzel hosszú távon fenntartsák a fejlődését.