„Orvosom szerint teljes életmódváltásra lenne szükségem" – hallom sokszor ismerősöktől és sorolják is a kapott tanácsokat: változtasson munkahelyet (mintha ez ma olyan egyszerű lenne) vagy lakhelyet (hát hogyne), esetlegesen környezetet. Ez utóbbinál ráadásul a páciens fantáziájára hagyatkoznak az orvosok, ezt már nem is szokták definiálni. Vagy érti a kedves beteg, vagy nem. Így aztán az érintettek ritkán fogadják el és hajtják végre feltétel nélkül ezeket a tanácsokat. Mert nem is igazán lehet. Félreértés ne essék, megértem a javaslatokat, csak valójában ezzel nem segítenek semmit.
A változás kulcsa belül található. Vagyis a változásnak belőlünk kell fakadnia, nekünk kell megélnünk és véghezvinnünk. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy tudni kell kilépni a mindennapi mókuskerékből és megtalálni a megfelelő kikapcsolódást. Keressünk olyan időtöltést, amely passzol hozzánk. A legfontosabb - ha eddig nem tettük meg -, hogy ez idő alatt jobban megismerjük magunkat, belső énünket. Legyünk jóban magunkkal, így a legkönnyebb a lelkünket is megtisztítani. Ezért (is) kell megtalálni a megfelelő kikapcsolódást!
Nekem a napokban sikerült. Életemben először sikerült 2013 augusztusában komoly sportértékkel bíró eseményen a dobogó legfelső fokára állnom. A balatonfüredi nagyhajós bajnokságon csapatunk nyerte a magyar bajnoki címet az Asso99 hajóosztályban. Amikor az utolsó futamban is célba értünk, és realizálódott bennem, hogy megnyertük a bajnokságot, olyan érzés kerített hatalmába, amelyet ritkán éreztem korábban. Pedig az ötnapos verseny kemény programjának köszönhetően, valamint az egész napos trapézon lógásban és a folyamatos koncentrálásban fizikailag teljesen kimerültem. De ott ezt nem érezte az ember, csinálta, mert ez volt a feladat.
A célban azonban minden izomfájdalom eltűnt, érdektelenné vált, olyannyira, hogy bármikor gondolok rá, teljesen felpörget ez a semmihez sem fogható érzés. A félreértések elkerülése végett kiemelném, nem a bajnoki címen és a vitorlázáson van a hangsúly, hanem azon, hogy a mindennapi munkából kiszakadva öt napon át melóztunk a hajón csapatban, mindenki a másikért. Az csak hab a tortán, hogy nyertünk. Egészen más volt a bajnokság után munkába jönni...
Kikapcsolódni persze sokféleképpen lehet, csak mindenkinek meg kell találnia a megfelelőt. Hangsúlyozom, a vitorlázás csak egy példa volt, amit én átéltem. Ugyanilyen feltöltődést okozhat egy kirándulás a barátokkal vagy akár egy piknikezés is. Egy a lényeg, hogy örömünket leljük benne. Azt a hibát nem szabad elkövetnünk, hogy bezárkózunk a problémáinkba. Ebből ki kell lépni, és fel kell töltődnünk. Utána egész máshogy állunk majd a mindennapi munkához, jobban tudjuk inspirálni a kollégákat is. Összességében a mókuskerék is flottabbul fog pörögni...
