Az előző blog-bejegyzésemben, bár csak érintőlegesen, de feltettem (és szándékosan nyitva hagytam) a kérdést, amit már sokszor kérdeztem előtte is magamtól, és valószínűleg sokan mások is így tettek: Hogyan jönnek létre az álmok, vágyak? Mi hozzuk létre őket „belülről”, vagy valamilyen külső hatásra álmodjuk meg őket? Mi dönti el, hogy melyik álmunkból lesz végül célkitűzés, és válhat így valósággá?
Ezeket a kérdéseket fogom most részletesebben körüljárni.

Nyilvánvaló, hogy az álmainkat igen intenzív vizualitás jellemzi. De vajon honnan erednek ezek a képek? Mélyen „belülről”, vagy egyszerűen csak feldolgozzuk a minket ért külső ingereket, és képekké alakítjuk azokat?

Számtalanszor előfordul velem, hogy a napi cselekmények „bekúsznak” az álmaimba, és éjjel is foglalkoztatnak. A módja változó: néha újraálmodom a történteket, ahogy voltak, néha más kimenetellel végződnek, néha pedig a valóságtól eltérő fantáziává alakul a történet. Később azonban, ha valamelyik álmomból valóság lesz, és megpróbálok visszaemlékezni, hogy honnan is indult ez az egész, már nem tudom megmondani, hogy először álmodtam-e róla vagy ébren alakítottam ki egy víziót, amit aztán erősen elképzelve, a célommá tettem és végül megvalósítottam.

Ennek a folyamatnak persze van egy negatív verziója is: amikor valamilyen okból nem valósul meg egy álommal kezdődő célkitűzés. Csak itt talán még nehezebb felgöngyölíteni a szálakat később, és valljuk be, nem is nagyon szoktunk erre sok energiát fordítani, mert maga a tény, hogy nem sikerült, önmagában elég fájdalmas.

Az Eredet (Inception) című DiCaprio filmben van egy rész, amikor belépve egy álomba elültetnek egy gondolatot, ezzel segítve elő egy valós helyzet létrejöttét. A filmbeli történet lényege az az elgondolás, hogy az álomban kell elültetni a gondolatot ahhoz, hogy magáénak érezze az alany, mert csak akkor válik a sajátjává. A film többi része már regényes történet, de ez a rész, mint alapmotívum, nagyon megtetszett nekem, és jól szemlélteti azt, amit én is gondolok. A valóságban persze erre még nem vagyunk képesek, hogy belépjünk valaki álmába és ott egy virtuális világot építve elültessünk egy gondolatmenetbe beleillő gondolatot (képet), ami aztán felébredve „dolgozni kezd”...

Vagy mégis?

Mit is teszünk, amikor véleményt alkotunk? Legyen az saját vagy másoktól hallott. Gondoljunk csak a reklámokra! Mi más történik a megnézésükkor, ha nem ez? Mi más a céljuk, ha nem az, hogy „belénk égessék” a márkákat? A gyermekeim kedvenc telefonos játéka volt sokáig egy logó-kvíz. Zseniális ötlet! Vagy amikor egy számunkra fontos személy véleményt mond az új kedvesünkről, vagy új vagyontárgyunkról, bármiről… Ha negatív a véleménye, nem járul-e ez is hozzá a végső kiábránduláshoz, csak azzal az egy „elültetett” negatív megjegyzéssel?

Persze nem tudom a pontos választ erre a kérdésre, nem is kell, szerintem. Mindenkire rábízom, hogy gondolja ezt végig, ha szeretné. Ezzel is elültetve bennük valamit…