A jövőképalkotás képességének felismerése után kezdjünk bele a jövőképalkotásba, ismerjük meg a folyamatot! Mi legyen a legelső feladat?

Egy ideális kép! Hogy néz ez ki? Az elképzelt jövőképnek mindenképpen valami pozitív és jó dolognak kell lennie!

Az egyszerűség kedvéért vegyünk egy személyes példát, mert végül is majdnem mindannyian szülők vagyunk, vagy azzá válunk egy napon, de értelmezhető ez egy szervezetre, szakmai célokra is!

Szülőként ki ne akarna jó munkát végezni? Azért hozom fel ezt a példát, mert ezzel mindenki tud azonosulni. Hiszen melyikünk tervezi szülőként, hogy gyenge, beteg, „félresikerült" felnőtt váljon a gyermekéből? Senki! Ráadásul gyereket nevelni olyan feladat, amiben akár 20-25 év is eltelik, mire ténylegesen láthatjuk a „végeredményt". Ezért rendelkeznünk kell azokkal az alapokkal, amelyekre szükség van jövőképalkotásnál. Szülőként az ember képes felülemelkedni minden problémán, és nem gondolkozik azon, miért nem sikerülhet ez vagy az. Ha például a gyereknek 40 fokos láza van, és mi egy réten vagyunk messze a várostól, autó nélkül – eszünkbe jutna akár csak egy pillanatra is, hogy feladjuk, és azt mondjuk: bocs drágám, de nem tudok segíteni, nincs remény? Nem, persze, hogy nem! Valami megoldást biztos, hogy találnánk!

Tehát ideális képként kell, hogy magunk előtt lássuk a gyermekünket, aki már felnőtt, egészséges, boldog, sikeres és kiegyensúlyozott, akár már családja is van! Látnunk kell magunk előtt, különben, hogy tudnánk őt felelősséggel nevelni?

Ezzel megvan a kézzelfogható ideális jövőképünk. Mi legyen a következő?

Tűzzünk ki egy főcélt! A főcél egy ismert, elérendő dolog, amire a tevékenység irányul. Ahhoz, hogy egy személy vagy egy szervezet sikerrel járjon, rendelkeznie kell egy alapvető céllal, fogalmazzuk is meg, lehetőleg továbbra is pontosan körülírva.

Határozzuk meg az alcélokat, amelyek kisebb-nagyobb részcélokból állnak, amelyek lépésenként előbbre visznek a főcélunkhoz. Például azt, hogy mit és hol kell még tanulnunk ahhoz, hogy támogassuk a fő célt, hiszen fontos, hogy folyamatosan fejlesszük magunkat!

Határozzuk meg az irányelveket: olyan eljárásmódot vagy útmutatót, amely lehetővé teszi, hogy az alapvető cél sikeresen megvalósuljon. Az irányelvek az egyén vagy szervezet azon működési szabályai, vezérfonalai, amelyek nem képezik változtatás tárgyát. Olyan etikai szabályok és norma együttesek, melyek határai közül semmikor sem vagyunk hajlandóak kilépni.

Ezeket követik a stratégiai tervek. A stratégia ma a jövőkép eszköze is. Anno egy háború vagy egy háború egy szektorának általános hadvezetési terve volt. A terv: egy jövőbeni cselekvést, annak idejét és módját meghatározó elgondolás:

- erőforrások okos felhasználásának gondolata

- ellenség megtévesztése

- akadályok leküzdésére szolgáló manőverek gondolata

- ez egy briliáns ötlet

A következő lépések a stratégiát támogató taktikai elemek, azaz programok és projektek, melyek már konkrét feladatokat, lépéseket kell, hogy tartalmazzanak. Itt kell összeszedni a mikénteket és lépésről lépésre tervezni a hogyanokat.

Ezeket követik az utasítások, melyek – akár magunkra, akár másra nézve – azok a konkrét feladatok, amelyeket végre kell hajtani ahhoz, hogy a célok megvalósulhassanak. Végezetül, de nem utolsósorban, szükség van statisztikára, azaz még a legelején meg kell terveznünk, hogy mit és miként „mérünk". A mérés az elvégzett munka mennyiségére utal, azaz egy szám vagy mennyiség ugyanazon dolog egy korábbi számával vagy mennyiségével összehasonlítva.

Mint minden lépésre itt is igaz, hogy csak akkor ér bármit is, ha mindenhová időpontot is tervezünk: mikorra kell annak megvalósulnia! Hiszen van némi különbség aközött, hogy a szeretett gyermekünk 25 vagy 75 éves korában kapja-e meg az - általunk számára megálmodott – egyetemi diplomát.

Foglaljuk össze a jövőképalkotás lépéseit:

- meghatároztuk a céljainkat,

- megvizsgáltuk, miért nem válnak mindenkinek valóra az álmai,

- definiáltuk, mi a különbség álom és jövőkép között,

- megkerestük, miért felejtjük el ezeket a képességeinket gyerekkorunkból,

- beszéltünk magunkról, mint szabad szellemi lényekről,

- végül pedig felállítottunk egy logikai sorrendet, amely segíteni fog a jövőbeni célok eléréshez.

Mindenki képes arra, hogy szabadjára engedje a belső lényét, szabadon álmodozzon, és a sok-sok ötlet közül a valódi célokat – a felsorolt gondolatmenet mentén, annak logikai felépítésével – tényleges jövőképpé alakítsa, és természetesen szorgalmasan dolgozzon is annak megvalósításán!

Sikeres és eredményes „utat" kívánok mindenkinek!