Az élet – legalábbis azon a „síkon”, ahol mi, emberek élünk – nem tud bizonyos javak birtoklása nélkül működni. De mit is jelent közelebbről ez az állítás?

Minden embernek szüksége van arra (legalábbis, ha egészséges), hogy javai legyenek, hogy a munkáját, energia-befektetését megbecsüljék, és azért cserébe ellenszolgáltatást kapjon, ami sok esetben anyagi javakat jelent, amiből meg tud élni, illetve gyűjteni tudja azokat. Ez a szükséglet azonban minden ember esetében más módon nyilvánul meg, mindenkinek más a javakhoz való viszonyulása, igénye. Ez így is van rendjén, hiszen a javakhoz való viszonyulás szubjektív; ami fontos, hogy mindenki átlássa és értse is a javakhoz fűződő kapcsolatát.

Arra, hogy egyes embereknél ez könnyen megy, illetve, hogy egyesek túl könnyen hozzájutnak javakhoz igazi, minőségi csereérték nélkül… most nem térnék ki, ez megér egy külön blogbejegyzést. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy manapság ebben a témában sok „elakadás”, meg nem értés, félreértés van, ezért megpróbálom egy kicsit kibontani.

Képzeljünk el egy körforgást, ami azzal kezdődik, hogy képesek vagyunk valamit igényként, célként eltervezni, majd „kinyúlni érte”, azaz tenni azért, hogy ez a valami beáramolhasson. Enélkül nincs is birtoklás. Utána azt, amit beáramoltattunk, képesnek kell lennünk megtartani, gondozni, óvni. Vagyis ha például veszünk egy autót, olyat keressünk, ami elég nagy számunkra és a tervezett élettartama is megfelelő, ha hitelt vettünk fel hozzá, azt biztonsággal tudjuk visszafizetni, ezen kívül legyen további költségvetésünk javításra, karbantartásra, egy váratlan defektre, és így tovább. Számos esetet láttam az életben, ahol a vásárlásra még volt pénz, de a működtetésre már nem, és a végén eladósodva kellett megválni a szeretett tárgytól, persze jókora értékvesztés mellett… A harmadik és egyben sokak számára a legnehezebb lépés azoknak a dolgoknak, javaknak az elengedése, amelyekre már nincs szükségünk. Ezt már csak azért is meg kell tennünk, mert a megtartásuk foglalja az új dolgok, javak helyét megakadályozva így azok beáramlását.

Nehezíti a helyzetet, hogy az említettek spirálisan hatnak az életünkre, azaz például egy magánéleti beáramlás mögött lehet szakmai elengedés kudarca, vagy fordítva, éppen azért nem tudunk szakmai területen javakhoz jutni, mert a magánéletben van elengedési problémánk. Számtalan példát lehetne itt még felsorolni. Ezért ha az élet egyes területein nehézségünk van, érdemes megvizsgálni a helyzetet ebből a nézőpontból is és így kibogozni a megoldást. Egyetlen dolgot nem tehetünk: nem foglalkozunk a témával. Hosszú távon egy szélmalomharc-érzés oda vezethet, hogy magát a birtoklást is tagadni fogjuk, ami zsákutca, nem más, mint sikertelenségünk önigazolása.

Így hát javakra fel! (Arányosan persze a befektetett energiákkal!)