Az idei év is nehéz volt. Ahogy azt már az elmúlt években megszokhattuk: újra sikerült a gazdaságnak – a hírekkel ellentétben – mélyrepülnie. Az építőiparban biztosan.

A stadionépítéseken kívül szinte semmi érdemleges nem történt ebben az évben, leszámítva kisebb projekteket. A stadionépítkezések is instabil projektek – legalábbis azon a szinten, ahol mi szolgáltatunk, nem sok örömre adott okot. Szigorúan gazdasági szempontból nézve az azért pozitív, hogy részt vehetünk valaminek a megszületésében, hogy munkát tudtunk adni a munkatársaknak idén is, és hogy sikerült elmélyíteni eddig kevésbé erős, de stratégiailag fontos kapcsolatokat e beruházások mentén. Erre nagy szükség is volt, mert a korábbi évekhez képest, eddig soha nem tapasztalt tülekedés jellemezte a hazai építőiparhoz kapcsolódó szolgáltatói piacot, ráadásul itt is egyre nagyobb teret enged magának a mutyi és az ügyeskedés, velük együtt pedig a korrupció. Ma már nyíltan megmondják az elvárásokat, igényeket: mit, hogyan képzelnek el. Persze az alapdíjak mélyen a reális fedezet alatt vannak, és még ebből szeretnének „részesülni" is.

Nem akarok azonban mindent a megbízók nyakába varrni, hiszen ennek is, mint mindennek, két oldala van. Ha a szolgáltatók nem lennének ebben partnerek, nem lenne ilyen vészes a helyzet. Ezzel szemben viszont a valóság már-már a sötét afrikai viszonyokhoz közelít. Ami azért is furcsa, mert józan ésszel azt gondolná az ember, hogy a piacon bekövetkezett bizonyos fokú tisztulás után a maradék gépet, eszközt szolgáltató cégnek már több esze van a hosszabbtávú túlélés érdekében, jobban megnézi, milyen áron és árakkal dolgozik.

A 2008-as világrend átrendeződése óta minden évet úgy zártunk, hogy ez már biztosan a gazdasági és morális értelemben vett mélypont volt. Ezt az évet sem lehet másként zárni. Alapvetően pozitív realista vagyok, de néha már bennem is felmerül, hogy kívülről nézve kicsit olyan, mintha a Stan és Pan filmek egyik hőseként azzal kellene állandóan szembesülnöm, hogy van még más is a tarsolyban!

Hol a tényleges mélypont?
Mikortól lesz valóban lendületben az ország gazdasága – és nem csak a kommunikációban, hanem ténylegesen érzékelhetően?
Mikor lesz lehetőség egységesebb szakmai szemléletre, ahol deklarálni lehet tényleges értékeket és minimumokat?
Mi kell ahhoz, hogy a cégek és azok vezetői, alkalmazottai végre hajlandóak legyenek a józan ész mentén, hosszútávon, tisztességesen gondolkodni?

Lenne még sok más kérdésem is, de amíg a válaszokat nem tudjuk rájuk... Írják meg véleményüket, hátha közösen megfejtük!

Én sem tudom előre megjósolni a jövőt, de annyit tehetek, hogy igyekszem elképzelni egy ennél könnyebb és sikeresebb jövő évet mindannyiunknak, mert hiszem, hogy csak akkor lehet egy kívánságból valóság, ha
1. magunknál szélesebb körnek, magasabb érdekeknek, a közösségnek kívánjuk,
2. sikerül megnyerni hozzá további emberek támogatását és hozzárendelni az ő akaratukat is,
3. konkréttá tesszük,
4. és nem utolsó sorban, elkezdjük megvalósítani!

Boldog Karácsonyt, és Sikeres Új Esztendőt Kívánok Mindenkinek!